Weiner csodálatos, természetes muzsikus volt, ugyanakkor abszolút profi, aki átfogó és mélyreható ismeretekkel bírt a zenélés művészetéről. Soha nem beszélt a technikáról, hanem mindig a zenei struktúrákról, a tagolás szabadságáról és a zene hangjegyeken túlmutató lényegéről. Megtanította, hogyan kell egymásra hallgatnunk, ha egy zenekarban játszunk, legyen az akármilyen nagy vagy kicsi. Megtanította, hogyan ismerjük fel, mikor kell vezetnünk és mikor követnünk – miért és hogyan. Megtanultuk tőle, hogyan kell meghallani, megítélni mi történik a zenekarban, miként kell a hibákat észrevenni és korrigálni – mindez a kamarazenésznek éppúgy alapvető képessége kell, hogy legyen, mint a karmesternek. (Solti György)