DLA kurzus a II. félévre
A toccata története
Az elmúlt félévben áttekintettük a barokk imitációs művek (canzona, ricercare, fantázia, capriccio) teljes körét.
A barokk kor zenéjének stílushű előadásához elengedhetetlenül fontos az improvizatív játékmód, a stylus phantasticus előadói stílus és magatartás forma, szemléletmód elsajátítása. Ennek a játékmódnak a megismerése és elsajátítása leginkább a barokk toccata műfaj tanulmányozásán keresztül nyílik mód. A toccata a barokk kor billentyűs irodalmának egyik legfontosabb műfaja volt, szinte valamennyi zeneszerzőtől maradtak fenn ilyen típusú művek. A velencei mesterektől (Gabrielik, Merulo) kezdve Frescobaldin keresztül egészen Bachig a műfaj alapvető szemléletbeli állandósága mellett nagy változáson is ment keresztül.
A hallgatók nemcsak megismerik az egyes szerzők műveit, de rendszeres feladatokkal és számonkéréssel a legfontosabb és jellemző műveket maguk is megtanulják. Az illusztrációk elsősorban orgonán és csembalón történnek. Cél a szabad előadói stílus megismerése, az improvizatív ötletek stílushű alkalmazása a régi mesterek műveiben.
- A toccata előzményei (preambulum, prelúdium, intonációk) a billentyűs irodalom kezdetétől (Ileborgh-, Buxheimer- Lublini tabulatúráskönyvek).
- A velencei toccaták (a két Gabrieli, Merulo, Diruta: Il Transilvano)
- Nápolyi szerzők (Macque, Mayone, Valente) toccatái
- Frescobaldi toccatái, a „Stylus phantasticus” kialakulása
- Frescobaldi előszavainak értelmezése: megoldó kulcs egy „furcsa” zenéhez
- Hangszerválasztás: orgona vagy csembaló?
- A toccaták használata a liturgiában, az elevációs toccata különlegessége.
- Frescobaldi tanítványai: Rossi, Froberger, Kerll toccatái
- Pachelbel, az orgonapontos toccata nagymestere
- Francia és itáliai hatások Muffat toccatáiban.
- Az észak-német 5 részes toccata forma és a zenei retorika kapcsolata.
- A különféle hatások keveredése és szintézise J. S. Bach toccatáiban
Ruppert István DLA
Billentyűs és Ütőhangszerek Tanszéke
Budapest, 2012-01-03.
