Néptánc kötelező
A tantárgy célja, hogy a hangszerjátékosok és az énekesek sajátítsák el a különböző vidékekre jellemző alapvető táncokat, a mozgás oldaláról is ismerjék meg a különböző táncrendeket. Táncosként is tapasztalják meg a zene és tánc viszonyát.
A hallgató csoportos foglalkozás keretében különböző évfolyamos hallgatótársaival együtt, az oktatókkal, amennyiben szükséges hagyományőrző táncosok bevonásával, sajátítja el a különböző vidékekre jellemző legfontosabb páros-, kör- és férfitáncokat. Fontos szempont, hogy a népzenész folyamatában ismerje meg a különböző táncrendeket, és gyakorlatban megtapasztalja a zenész és táncos közötti kommunikációt a táncos oldaláról is.
A tárgy oktatása 4 szemeszteren át folyamatos, az értékelés módja gyakorlati jegy.
Népzenei előadói gyakorlat
A tantárgy célja, hogy a hangszerjátékosok és az énekesek sajátítsák el az előadóművész szintnek megfelelő színpadi ismereteket és szerezzék meg az ahhoz szükséges rutint.
A népzenész előadóként lehet hangszeres szólista, zenekarok, énekkarok tagja, s mint ilyen, közreműködhet kisebb vagy nagyobb közösségek (városok, községek, falvak, kerületek, művelődési házak és egyéb kulturális centrumok, színházak, művészeti együttesek, egyesületek) zenei életében. A népi hangszerjátékban és a népi énekben egyaránt követelmény az egyes zenei egységek gyors memorizálása, illetve a teljes dallam fejben tartása, az elsajátított anyag kotta nélküli megszólaltatása, valamint a különböző stílusokban való magabiztos tájékozódás. Ennek egyik legjobb gyakorlási és elsajátítási módja a táncházi együttesekben való aktív közreműködés. Fontos szempont, hogy a népzenész egyúttal folyamatában ismerje meg a különböző táncrendeket, és gyakorlatban is megtapasztalja a zenész és táncos közötti kommunikációt. A táncházi zenélés fejleszti az adott népzenei dialektus előadói hagyományán alapuló rögtönzőkészséget, az előadói rutint.
A tárgy tanítása 6 szemeszteren át a népi hangszeres és népi ének főtárgyakhoz igazodik, az értékelés módja az igazolt előadói alkalmak száma alapján minősített aláírás.
Zeneelmélet–szolfézs
Zeneelmélet
A tárgy célja: egyrészt a zenei jelenségek, elsődlegesen az európai műzene, alapvető harmóniai, formai és ritmikai világának megismerése, és az ezekben való megfelelő szintű jártasság megszerzése. Műzenei és népzenei jelenségek, jellegzetességek közötti különbségek elméleti alapjai, magyarázatai, tájékozottság a különböző korok zenei nyelvezetének alapelemeiben, stílusjegyeiben (hangnemek, hangsorok felismerése, jellegzetes harmóniai és ritmikai fordulatok ismerete).
A tárgy oktatása 4 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája a szemeszterek végén gyakorlati jegy, a tárgy lezárásaként szigorlat.
Szolfézs
A tantárgy célja a kiművelt zenei hallás, az írás- és olvasási készség, a fejlett zenei képzelet és memória, a megfelelő szintű előadási és formálási készség kialakítása, illetve fejlesztése, a főbb zenetörténeti korszakok előadási gyakorlatának megismerése. A relatív és abszolút rendszer használata, lapról olvasás-éneklés, lejegyzés, transzponálás, tiszta intonálás gyakoroltatásával. Egy- és kétszólamú homofon és polifon, különböző stíluskorszakokból származó zenei idézetek lejegyzése diktálás után, különböző kulcsok ismerete és transzponálás, kétszólamú műrészletek előadása ének–zongorázva.
A tárgy oktatása 4 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája a szemeszterek végén gyakorlati jegy, a tárgy lezárásaként szigorlat.
Ajánlott irodalom:
Bartha Dénes: A zenetörténeti antológiája
Bárdos Lajos: Hangzatgyakorló II.
Bárdos Lajos: Modális harmóniák
Frank Oszkár: Hangzó zeneelmélet
Legányné Hegyi Erzsébet: Bach példatár I–II.
Legányné Hegyi Erzsébet: Stílusismeret II–III.
Németh R.–Nógrádi L.–Puster J.: Szolfézs antológia
Rosen, Charles: A klasszikus stílus
Zenekar / csoportos ének, hangszerkíséretes ének
A tantárgy célja, hogy a hallgató tegyen szert megfelelő gyakorlatra az együttes zenélésben, gyűjtsön tapasztalatokat hangszerének, illetve énekhangjának együttesben való megszólaltatásához, legyen tisztában szerepével az együttesen belül, a gyakorlatból ismerje meg a zenészek közötti kommunikációs lehetőségeket, és alkalmazza azokat. Ily módon is legyen széles körben tájékozott a Kárpát-medencében élő népeknél fennmaradt népzenei repertoárban, hangszer- és énektechnikáját tökéletesítse tovább az együttes játékban, legyen képes arra, hogy a koncertéletben magas művészi szinten jelenítse meg a magyar és szomszéd népi hagyományos zenei kultúrát.
A hallgató csoportos foglalkozás keretében különböző évfolyamos hallgatótársaival együtt, az oktatókkal, amennyiben szükséges hagyományőrző zenészek és énekesek bevonásával, sajátítja el az együttes zenélés felsőfokú követelményeit. Átfogó gyakorlati ismereteket szerez a zenekari összjáték, az énekes és hangszeres népzene, az együttes tagjainak egymáshoz, a szólistához, a kíséretet játszókhoz és a tánchoz való alkalmazkodás terén.
Csoportos ének
A szólóének mellett hangsúlyt kell kapnia a csoportos éneknek, pl. az új stílusú magyar népdal esetében. A hagyományt követve teret kell engedni a nemek közti eltérésekből adódó „férfi” illetve „női” csoportos éneknek. Az utóbbi kapcsolódik olyan műfajokhoz, mint pl. a karikázó, a szőlőőrző dalok. Az új stílusú katonadalok ill. mindkét nem által közösen énekelt dalok tanítása szintén feladat.
Hangszerkíséretes ének
Az énektanítás speciális területe a hangszerkíséretes ének, a hangszeres együttesben való éneklés, melyhez szükséges a magyar népzenei dialektusterületek és azok hangszerkészletének, zenei hagyományának beható ismerete.
Bár a mai színpadi gyakorlatnak megfelelően itt van a legnagyobb tere a hagyománytól való eltávolodásnak, kellő figyelemmel lehet találni olyan pontokat, ahol a hagyományhűség a legkevésbé sérül (pl. csoportos ének a gyimesi csángóknál, hegedű gardon kísérettel).
A tárgyak (zenekar, csoportos ének, hangszerkíséretes ének) oktatása a 3. szemesztertől 4 szemeszteren át a népi hangszeres és népi ének főtárgyakhoz igazodva folyamatos, az értékelés módja az órai teljesítmény alapján gyakorlati jegy.
Ajánlott felvételek:
lásd a hangszeres és népi ének főtárgyaknál
Repertoárismeret
A tantárgy célja, hogy a hallgató széles körben tájékozott legyen a Kárpát-medencében élő népeknél fennmaradt népzenei repertoárban. Dialektus területekre, azokon belül kisebb tájegységekre lebontva, illetve műfajok, népszokások és zenélési alkalmak szerint átfogóan ismerje a magyar vokális és a hangszeréhez kapcsolódó hangszeres dallamokat. A koncertéletben, színpadi alkotásokban, oktatásban hitelesen tudja bemutatni a különböző alkalmakhoz kapcsolódó és a Kárpát-medence különböző földrajzi egységeihez, etnikumaihoz köthető hagyományos zenei kultúrát.
Kapcsolódva hangszeres és énekes tanulmányaihoz a hallgató kiscsoportos foglalkozás keretében ismeri meg egy-egy népszokás, földrajzi tájegység, faluközösség népzenei repertoárját. A magyar vokális anyaggal dialektusterületek, népszokások és műfajok, a hangszeres dallamokkal kisebb tájegységek, zenélési alkalmak, funkcionális szerepük, műfaji használatuk szerint haladva 6 szemeszter alatt a Kárpát-medencére kiterjedően kell elsajátítania a népzenei repertoárt. Szemeszterekre lebontva meghatározott mennyiségű dallamot kell megtanulni, illetve ismeretéről számot adni, a teljes képzés ideje alatt mintegy 1200 dallam, dallamtípus mennyiségben.
A tárgy oktatása 6 szemeszteren át a népi hangszeres és népi ének főtárgyakhoz igazodva folyamatos, az értékelés módja kollokvium.
Ajánlott felvételek:
lásd a hangszeres és népi ének főtárgyaknál
Folklórelmélet
(bevezetés a folklórelméletbe, népszokások, népköltészet, táncfolklorisztika)
A tantárgy célja a folklór különböző, főként a hangszeres és vokális népzenével kapcsolatos területeinek megismerése. Ezen belül a 3 éves alapképzésben a folklór elméleti alapjainak elsajátítása, a népszokások ismerete, megfelelő szintű tájékozottság megszerzése a népköltészetben és a táncfolklorisztikában.
Bevezetés a folklórelméletbe
A hazai kutatásban kialakult hagyománynak megfelelően a folklór három nagy területének (mindennapi élet folklórja a szokások legtágabban értelmezett területe; népművészet; hiedelmek, vallási képzetek és rendszerek, értékítéletek) bemutatása, a kapcsolódó alapfogalmak elsajátítása, a folklór alkotásmódjának megismerése.
A tárgy oktatása 1 szemeszteren át, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Bogatirev, P. G.–Jakobson, R.: A folklór sajátos alkotásmódja (Hang–Jel–Vers), Bp., 1969; Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához, Bp., 1972
Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése, Bp., 1972
Balázs Géza–Csoma Zsigmond–Jung Károly–Nagy Ilona–Verebélyi Kincső (szerk.): Folklorisztika 2000-ben I–II., Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára, Bp., 2000
Népszokások
A Kárpát-medence népei legfontosabb ünnepi szokásainak ismerete (naptári ünnepekhez kötődő szokások, egyéb alkalmakhoz kötődő szokások (szüret, fonó stb.), kiemelkedő közösségi és családi alkalmakhoz kötődő szokások), kapcsolódásuk a népi hitvilághoz és zenei vetületük.
A tárgy oktatása 1 szemeszteren át, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz, Bp., 19664
Magyar Népzene Tára II.: Jeles napok, Bp., 1953
Magyar Népzene Tára III A–B: Lakodalom, BP., 1955
Réső Ensel Sándor –[Verebélyi Kincső szerk.]: Magyarországi népszokások, Bp., 2000
Magyar Néprajz VII. – Népszokás. Néphit. Népi vallásosság, Bp., 1990
Népköltészet
A tantárgy keretében a hallgatók megismerik a szájhagyományozó költészet műfajait, formáit. Népköltési szövegek elemzésén keresztül megismerik a folklóralkotások esztétikai sajátosságait. A tantárgy bemutatja zene és szöveg kapcsolatát, a tánc dramatikus hagyományait, felkészíti a hallgatókat a szájhagyományozó költészet gyűjtésére, önálló elemzésére.
A tárgy oktatása 2 szemeszteren át, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet, Bp., 1969
Dömötör Tekla: A népszokások költészete, Bp., 1974
Magyar Néprajz V. – Népköltészet, Bp., 1988
Táncfolklorisztika
A kurzus célja, hogy megismertesse a hallgatókat a magyar és a nemzetközi néptánckutatás történetével, módszereivel, eddigi eredményeivel és fő célkitűzéseivel. Az eredmények bemutatása során a kurzus betekintést nyújt a magyar és az európai hagyományos tánckultúra történeti stílusrétegeibe, típusaiba, földrajzi tagolódásába. Külön hangsúlyt kap a táncos egyéniségek és közösségek, az egyéni tudás és közösségi emlékezet viszonyának, a táncos kreativitás mibenlétének megvilágítása. A kurzus fontos részét képezi a tánc és zene összefüggéseinek megismertetése, sokoldalú bemutatása. A hallgatók az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumában megismerkedhetnek a számítógépes táncelemzés és adattárolás legfrissebb eredményeivel.
A tárgy oktatása 2 szemeszteren át, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Felföldi László – Pesovár Ernő (szerk.): A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya. Budapest, 1997. Planétás Kiadó
Martin György: Tánc. In. A magyar folklór Egyetemi tankönyv Szerk. Ortutay Gyula. Budapest 477-540. (Új kiadás 1999).
Martin György: A magyar körtánc és európai rokonsága. Budapest, 1979. Akadémiai Kiadó
Martin György: Mátyás István „Mundruc”. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. Budapest, 2004. Planétás Kiadó
Anca Giurchescu – Lisbet Torp: Theory and Methods in Dance Research: a European Approach to the Holistic Study of Dance. ECTC Bulletin 4. 14-20.
Pálfy Gyula (szerk.) Néptánc Kislexikon. Budapest, 1997. Planétás kiadó
Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai. Budapest, 1972.
Népzene gyűjtése és archiválása
A tantárgy célja a hangszeres és vokális népzene gyűjtésével, rögzítésével, archiválásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése. Ezen belül a gyűjtésre való felkészülést, gyűjtést és annak feldolgozását a rendelkezésre álló lehetőségeken belül terepen, élőben is kipróbálják, valamint megismerkednek a népzenei archiválás történetével, a különböző korszakok technikai lehetőségeivel, a technikák használatával.
A tárgy oktatása 2 szemeszteren át, a számonkérés formája az órai teljesítmény és félévközi feladatok alapján minősített aláírás.
Ajánlott irodalom:
Bartók Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? in: Bartók Béla írásai/3, Bp., 1999
Vikár László: Mit tanácsolt Kodály a gyűjtőutak előtt? Magyar Zene, 32 (1991), 128–130.
Sebő Ferenc: Az MTA Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének áttekintő katalógusa. Beszámoló az NK („Népzenei Katalógus”) programról. Zenetudományi dolgozatok 1990–1991, Bp., 1992, 241–247.
Magyar népzene
A tantárgy célja az énekes és hangszeres magyar népzene elméleti és gyakorlati (auditív) megismerése, a hangszeres és vokális gyakorlati képzéshez biztos elméleti alapok, széleskörű tájékozottság megszerzése a magyar népzene forrásai, különböző rétegei és a népzenekutatás fontosabb eredményei témakörökben. A tervezett 4 szemeszterben (a tárgy oktatása a második évtől kezdődően folyamatos) követelmény a magyar népzene és annak kutatásának átfogó ismerete, amelyre a tanári mester szakon egy-egy részterület magasabb szintű tárgyalása épülhet.
A tárgy oktatása a 3. szemesztertől kezdődően 4 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája kollokvium, a 6. szemeszter végén szigorlat.
Ajánlott irodalom:
Dobszay László: Magyar zenetörténet. Budapest, 1984
Paksa Katalin: Magyar népzenekutatás a 19. században. Budapest, 1988; Magyar népzenetörténet. Budapest, 1999
Jagamas János – Faragó József: Romániai magyar népdalok. Bukarest, 1974
Bartók Béla: A magyar népdal. Bp., 1924
Kodály Zoltán: A magyar népzene. Bp., 1937
Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Bp., 1981
Dobszay László: A magyar dal könyve. Budapest, 1984
Szendrei Janka–Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa I., Bp., 1988
Jagamas János: Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez. Zenetudományi Írások. Bukarest, 1977. 25–51.
Népzene és műzene kapcsolata
A tantárgy célja a zenetörténet és a népzene összekapcsolása, egymással érintkező és egymást átfedő területeik, a közös jelenségek felmutatása, a nép által kedvelt, széles körben elterjedt műfajok, dallamok, formák megismertetése, melyeket a zeneszerzők is felhasználtak, és beépítettek műveikbe. Jellegéből adódóan a tantárgy több tématerületet, magyar és egyéb európai jelenségeket foglal magába, nevezetesen a népéneket, a népszerű táncok stilizált változatainak tárgyalását, a fontosabb művek megismertetését, amelyek népzenei ihletésűek, vagy ilyen részeket tartalmaznak, a közfelfogásban nemzeti jelleghez köthető zenei elemek, stílusok bemutatását, Kodály és Bartók művészetének népzenei forrásait.
A tárgy oktatása 6 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Dobszay László: A magyar népének, (Veszprém), é.n.
A legújabb katolikus, református és evangélikus gyülekezeti énekeskönyvek
Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallami. Régi Magyar Dallamok Tára I,
Budapest 1958.
Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai. Régi Magyar Dallamok Tára I, Budapest 1970.
Szendrei Janka–Dobszay László–Rajeczky Benjamin: XVI–XVII. századi dallamaink a népi
emlékezetben, Budapest 1979; ehhez Szendrei Janka: XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben c. kazetta (MTA Zenetudományi Intézet 1993)
Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.
Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1984; 2. bővített kiadás 1998.
Musicalia Danubiana - forráskiadás sorozat (megjelent az MTA Zenetudományi Intézetének gondozásában) vonatkozó kötetei:
Tabulatura Vietoris, Codex Caioni, Hungarian Dances, Stark virginálkönyv (megjelenés alatt), Georg Druschetzky népi hangszerekre írt művei, szlovákiai kiadású gyűjtemények
Papp Géza: A török hódoltság krónikásai. – [Társzerzőként:] Magyar táncok: az ungarescától a csárdásig. In: Képes magyar zenetörténet. Szerk. Kárpáti János. Bp., 2004. 55–64.; 128–139.
Lampert Vera: Népzene Bartók műveiben: a feldolgozott dallamok forrásjegyzéke, Budapest 2005
Bereczky János–Domokos Mária–Olsvai Imre–Paksa Katalin–Szalay Olga: Kodály népdalfeldogozásainak dallam- és szövegforrásai, Budapest 1984
Népzeneelmélet
A tantárgy célja a népzene specifikus zeneelméleti kérdéseinek elsajátítása, ezen belül a dallamok formai, zenei szempontú elemzése, a dallamalkotás, változatképződés kérdései, a népi hangszerek elmélete, a népzene előadásmódjának elméleti vetületei, a népi többszólamúság problematikája, különös tekintettel a hangszeres együttesekre. Előzményként szükséges a klasszikus zeneelmélet anyagának alapszintű elsajátítása.
A tárgy oktatása a 2. szemesztertől kezdődően 5 szemeszteren át folyamatos, a számonkérésé formája gyakorlati jegy, a tárgy lezárásakor, a 6. szemeszter végén szigorlat.
Ajánlott irodalom:
Avasi Béla: Zeneelmélet I. Bp.1973
Gárdonyi Zoltán: Népzenénk és a zenei forma elemei. Zenetudományi Tanulmányok. Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára. Bp., 1953
Járdányi Pál: Hangnem-típusok a magyar népzenében. Zenetudományi Tanulmányok. Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Bp., 1953
Voight Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Bp., 1998
Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Bp., 1998
Paksa Katalin: A magyar népdal díszítése. Bp., 1993
Avasi Béla: A széki banda harmonizálása (Lajtha László gyűjtése és lejegyzése alapján). Néprajzi Értesítő. XXXVI. 25–45. Bp., 1954
Lajtha László: Széki gyűjtés. Bp., 1954; Kőrispataki gyűjtés. Bp., 1955
Pávai István: Sajátos szempontok az erdélyi hangszeres népi harmónia vizsgálatában. In: A magyar népi tánczene. Tanulmányok. Bp., 2000. 161–185.
Népzenei lejegyzés
A tantárgy tanításának célja egyrészt megismertetni a népzenei lejegyzések módszerei kialakulásának, alakulásának történetét, másrészt megfelelő gyakorlati útmutatót adni ahhoz, hogy a hallgatók — részben saját repertoárjuk bővítése érdekében — maguk is képesek legyenek a különböző népi dallamok lejegyzésére.
A tárgy tanítása 4 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája gyakorlati jegy.
Népzenei mozgalmak
A tantárgy célja, hogy megismertesse a hallgatókat az 1970-es években megindult magyarországi revival mozgalom, az úgynevezett „Martin” modell, a táncházak kialakulásának, fejlődésének történetével, eddigi eredményeivel, sajátosságaival, különböző irányzataival és fő célkitűzéseivel. A témakör tágabb összefüggéseken alapuló tárgyalására az alapszakra épülő MA képzés során a XX. századi népművészeti mozgalmak, folklorizmus tantárgyban kerül sor.
A tárgy tanítása 1 szemeszteren át, a számonkérés formája minősített aláírás.
Ajánlott irodalom:
Siklós László: Táncház, Zeneműkiadó Budapest, 1977.
NOMÁD NEMZEDÉK ifjúság és népművészet magyarországon 1970-1980 Népművelési Intézet, 1981.
Folkmagazin I-XII. évfolyam számai Budapest, 1993-2006.
Szomszéd és rokon népek zenéje
A szomszéd és rokon népek szájhagyományos zenéje tanításának célja, hogy bemutassa az egyes népek népzenéjének jellemző vonásait, általános tájékoztatást adni az adott népzene kutatásáról; megismertesse a Kárpát-medencén belüli stílus-összefüggéseket; rávilágítson az interetnikus jelenségekre; feltárja a magyar népzene keleti kapcsolatait. A szomszédos népek zenéjének és magyar népzene keleti kapcsolatainak kutatása nagy múltra tekint vissza, amelyet az elméleti vizsgálatokon kívül komoly helyszíni gyűjtések is hitelesítenek A rokonnépi kutatás kezdetben a finnugor népek között zajlott, majd fokozatosan a török népek felé fordult. A szomszédos népek esetében a kutatást Bartók szlovák, román és szerb népzenei gyűjteményei, publikációi alapozták meg, a német népzenét jelen tárgy keretében a Kárpát-medencében élő különböző németajkú közösségek zenéje képviseli. Az érintett témakörökben a tervezett 2 szemeszter alatt az alapszintű ismeretek elsajátítása a követelmény, amelyre a tanári mester szakon egy-egy terület magasabb szintű, összehasonlító vizsgálatokon alapuló részletes tárgyalása épülhet.
A tárgy oktatás 2 szemeszteren át folyamatos, a számonkérés formája kollokvium.
Ajánlott irodalom:
Bartók B.: Rumanian Folk Music (1945) 1967
Bartók B.: A hunyadi román nép zenedialektusa, Ethnográfia, 1914
Bartók B.: Melodien der rumänischen Colinde, Universal Edition, Wien 1935
Bartók B.: Yugoslav Folk Music (1945) 1978
Bartók B.: Slovenské L’udové piesne 1–2, Bratislava 1959
Bartók B.: A tót népi dallamok, in: Bartók Béla írásai 3. Budapest 1999
Slovenské spevy 1–7 (szerk.: Ladislav Galko), Bratislava 1972–1989
Bartók B.: Turkish Folk Music from Asia Minor (szerk. Benjamin Suchoff). Princeton, 1976
Sipos J.: Török Népzene I–II. Budapest. 1994, 1995
Sipos J. Kazakh Folksongs from the Two Ends of the Steppe (CD-vel). Budapest. Akadémia Kiadó, 2001
Vargyas L.: A magyar zene őstörténete I-II. In Ethnographia XCI. I. szám: 1-34, II. szám: 192-236. Budapest, 1980
Vikár L.–Bereczki G.: Cheremiss Folksongs. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1971
Vikár L.–Bereczki G.: Chuvash Folksongs. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1979
Vikár L.–Bereczki G.: Tatar Folksongs. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1999
