Bloch József

Pest, 1862. január 5. – Budapest, 1922. május 6.
 
Hegedűművész, a Zeneakadémia égisze alatt kialakuló hegedűiskola első generációjának tanára. 12 évesen lépett fel először nyilvánosan. A Nemzeti Zenedében tanult, Gobbi Alajos, Huber Károly, Volkmann Róbert voltak tanárai, majd a párizsi konzervatóriumban Charles Dancla növendékeként folytatta tanulmányait.
 
Hubay Jenővel közel egy időben kezdte hegedűtanári tevékenységét a Zeneakadémián, 1889-től rendkívüli tanárként, 1898-tól rendes tanárként, 1904-től a hegedű tanárképző vezetőjeként tanított. A legendás magyar hegedűiskola megteremtőinek egyike, a Hubay-mesteriskola növendékeinek felkészítő tanára. Módszertani munkáit máig használják, hegedűpedagógiai munkája úttörő jelentőségű. E téren kiemelkedő művei: A hegedűjáték és tanítási módszere című könyve, valamint öt részes Hegedűiskolája. Előbbiből idézzük A hegedűtanító, mint zenész alcímmel ellátott rész útmutatóját: „a jó zenész tudja, hogy egy zeneműben melyik az alkalmas tempó, hol és mennyiben kíván ez változást, jó helyen alkalmazza a hangsúlyt, meglátja rögtön, mi a fontos és kiemelendő és mi az, minek szerényen második sorba kell vonulnia; ügyel arra, hogy minden egyes hang szép és teljes legyen és ismeri a többi zenei hagyományokat is."
 
A Hegedűpedagógusok Hubayval egyidőben című tanulmányában Waldbauer Imre zeneakadémiai tanár így ír: „Korban s jelentőségben elől áll Bloch József. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hegedülés alapfogalmainak tisztázásban, a tanítási rend megállapításában, a tananyag legcélszerűbb beosztásában. 5 kötetes hegedűiskolája majd ötven éven keresztül állta meg a helyét, mikor a pedagógia Európa-szerte mérföldes léptekkel haladt. Érdeme nemcsak abban állt, hogy a technika fokonkénti szerves felépítését nyújtja, s tartalmazza mindazon értékeket, melyeket az egész világ iskolairodalma alkotott, hanem, hogy megszámlálhatatlan új és eredeti lépést iktatott az ú.n. »általános« és »alkalmazott« technika együttesen fejlődő menetébe... Ennyi szorgalmat, jóravaló törekvést, körültekintést s szakszerűséget tankönyvírónál ritkán találunk, mint Hubay Jenő e remek előkészítő tanáránál."
 
Bloch József nemcsak tanári működésében, de kamarazenében is partnere volt Hubaynak: 1889–1992 között a Hubay-Popper vonósnégyes második hegedűszólamát játszotta. Haraszti Emil Hubay Jenő monográfiájában írja a vonósnégyesről: „Hubay az első hegedűn játszott, Popper a gordonkán… Hubay és Popper volt a két legfőbb erőssége, a többi tag az idők folyamán változott. Így 1888-ban Grünfeld Vilmos operaházi hangversenymester, 1889-ben Bloch József későbbi zeneakadémiai tanár és jeles pedagógus vette át a második hegedűt." A kamarazenélés mellett zeneszerzői munkássága sem kevés: darabokat, nyitányt, szvitet, hegedűversenyt írt, átiratokat komponált. Közreadóként kortársai és a klasszikus hegedűrepertoár kiadását gondozta. Munkái több kiadásban jelentek meg itthon és külföldön. Legújabb kiadásban műveit reprintként a Neuma Zeneműkiadó jelenteti meg, a magyar hegedűiskola hagyományát felelevenítő kiadói tevékenysége részeként.
 
Csanda Mária